A test, mint (mű)alkotás

Vajon a testépítők hiú és nárcisztikus emberek, azért nézegetik magukat folyton a konditerem tükreiben?

Francis Bacon filozófus már 400 évvel ezelőtt utalt a rendszeres fizikai megerőltetés fontosságára: "Azok, akik a testük gyötrésével mind nagyobb erőre tesznek szert, sokkal ellenállóbbak az őket támadó kórokozókkal szemben."

Hosszú időnek kellett azonban eltelni ahhoz, hogy a test ily módon történő igénybevétele természetessé váljon, hogy a test tudatosan történő széppé formálása önálló sportág legyen, és időnként még mindig elég sok kritikának vannak kitéve azok, akik ezt a sportot választják.Kb. 100 évvel ezelőtt írta a következőket Eugen Sandow, a modern testépítés egyik úttörője: "Amikor elkezdtem hirdetni az egészség és az erő összefüggésének jelentőségét, az általános reakció az volt, hogy nevetségessé akartak tenni. Nem vettek komolyan, sokan bolondnak, sarlatánnak tartottak. Nagyon kevés ember vette a fáradságot, hogy először is engem végighallgatva, másodszor a teóriámat a gyakorlatban is megszemlélve alkosson a valósághoz közelebb eső véleményt."

Száz év elteltével tele vannak ugyan a konditermek, és nyugodtan nevezhetjük mindenki által elfogadott "mániának", ha valaki órákat tölt erőgépek társaságában és szobrász módjára alakítgatja lassacskán azt az alapanyagot, ami megadatott neki. Előítéletek persze még mindig akadnak. Sőt, olyan is akad, ami ellen nehéz védekezni, mint például az elején említett hiúság és nárcisztikus hajlam. Gondoljunk csak bele, itt az erőkifejtés nem azért történik, hogy nyerjünk (most nyilván nem a versenyző body builderekről van szó), hanem teljesen öncélú... a teljesítmény nem kifelé mutat eredményt, hanem visszahat a teljesítményt nyújtó személy alakjára, és külsőségekben nyilvánul meg. Nos, ha érdemes egyáltalán ezzel vitatkozni, akkor csak annyiban, hogy a külsőségek mellett komoly belső fejlődés is fellép, másrészt viszont miért ne lenne vállalható, hogy ez valóban egy olyan sportág, aminek nem mellékterméke, hanem végeredménye a formás test? Hozzáteszem, hogy hiúság és önelégültség a szónak lehetőleg a pozitív értelmében minden valamirevaló sportolóban fellelhető tulajdonság, különben miért akarna valaki a legjobb lenni a futók között, a legmagasabbat ugrani, vagy éppen a legtávolabbra dobni? Nem hinném, hogy a pénz lenne az egyedüli motiváció, hiszen a foci és a tenisz kivételével a sportágak többsége nem kifizetődő a versenyzők számára.

Mindenki, aki arra adja a fejét, hogy testépítésbe kezd, jó ha tudja: a test átalakításának legátfogóbb módját választotta. Egyetlen más sportág sem képes arra, hogy célzottan megmozgassa a legapróbb izmokat is. Egyetlen más sportág sem fog olyan gyors és szemmel látható eredményt produkálni. A futó az időre figyel, a focista a kapura, ám a testépítő csak arra, hogy minden izma egyenletesen dolgozzon és fejlődjön.

Ami pedig az elhangzott kritikát illeti: senkit ne kritizáljunk, inkább leljük meg mi is a mozgás örömét. A mai elpuhult világban inkább becsülni kell azt, aki tesz az egészségéért. Az embernek, és néhány fejlettebb állatnak megvan az a privilégiuma, hogy olyan dolgokat is tegyen, ami a túlélés szempontjából nem elsődleges. A testépítés talán ilyen, de bárkinek életformájává válhat.

Segítünk

Segítünk a termékválasztásban