Szénhidrátfogyasztás

A szénhidrát fogyasztásának pontos meghatározása azért fontos, mert az izom regenerálódása és növekedése lényeges szempontjait, valamint a test összetételét (izomtömeg-testzsír) befolyásolja. Az izom- és májglikogén újraképződése, az inzulinszintek, a proteinszintézis és -lebontás, továbbá a zsíranyagcsere változásai mind-mind szoros kapcsolatban vannak a szénhidrát-felvétellel.

A minimális napi szénhidrátszükséglet mennyiségét az határozza meg, hogy az izom- és májglikogén készletek milyen mértékben merültek ki. Ez anyagcserénk gyorsaságától függ. Az optimális szénhidrátfelvételt az is befolyásolja, hogy az elfogyasztott szénhidrátok glukóztartalma milyen hatékonyságban alakul át glikogénné. Szénhidrátokból ugyanis nem minden esetben állíthatunk elő csak glikogént, átalakulhatnak zsírrá is.

Hogy az elfogyasztott szénhidrát miképpen befolyásolja az anyagcserét, az alapvetően attól függ, hogy a glukóz milyen gyorsan szívódik fel a vérbe és milyen gyorsan távozik onnan, valamint attól, hogy mennyi volt a nap folyamán az összes szénhidrátfelvétel. Egyéb tényezők azonban, mint a króm hiánya és bizonyos típusú izomsérülések növelik az egész folyamat bonyolulságát azáltal, hogy gátolják a glukóznak az izomba jutását.

A labirintus másik végén az egyszerű szénhidrátok fogyasztása áll, amelyek lehetővé teszik a gyors felszívódást, kiváltva ezzel az inzulinszint túl hirtelen emelkedését. Ez azt eredményezi, hogy nagyobb mennyiségű glukóz alakul át zsírrá.

Amikor ezek a tényezők egyidejűleg hatnak, a szénhidrát hasznosításának hatásfoka (az izom regenerálódását és növekedését illetően) tovább csökken. Ezért a szénhidrátfelvétel időzítése és mennyisége rendkívül fontos. A nem megfelelő szénhidrátfelvétel azt eredményezi, hogy túl sok szénhidrát alakul át zsírrá és túlzottan sok fehérje bomlik le. A dolog nyitja: úgy irányítsuk a táplálékfelvételt, hogy maximális izomtömeg gyarapodást érjünk el, miközben a testzsír növekedését minimális mértékre szorítjuk.

Mivel a szénhidrát- és proteinszükséglet egymástól függenek, nehéz meghatározni az egyiket anélkül, hogy a másik hatása ne érvényesülne. A testépítő, aki szénhidrát-felvételét olyan szintre állítja be, amely éppen csak megakadályozza a ketózist (vagyis a bomlástermékek vérben való felhalmozódását), gyengébb proteinhasznosítási hatásfokra számíthat, és ez korlátozza mind a regenerálódást, mind a növekedést. Nagyobb hatékonyság érhető el, ha az alacsony vércukorindexű komplex szénhidrátokat proteinnel kombináljuk, és a nap folyamán gyakrabban étkezünk.

Segítünk

Segítünk a termékválasztásban