A csukló - I. rész

A csuklócsatorna nem éppen valóságos anatómiai fogalom, de túlterhelésének következménye nagyon is az. Azt az ízületi rést nevezhetnénk így, amit szalagok tartanak össze és a csuklócsontok között található. Ebben a csatornában fut a kezünket mozgató idegszál, ezért különösen fontos, hogy ne érje túl nagy terhelés a csuklót.

Ez a szűk csatorna túlságosan keskeny ahhoz, hogy el tudja viselni/ fel tudja venni azt a napi több órán keresztül érkező nyomást, ami a számítógép billentyűzete felől érkezik.

Ha ezt a területet feszültség éri, akkor ez a keskeny ízületi rés a két csuklócsont között dagadni kezd. A megdagadt ízületi felszín összenyomja az idegszálat, ami fájdalmat okoz a csuklóban. Ha a fájdalom hatására nem hagyjuk abba azt a tevékenységet, ami ezt kiváltotta, akkor a fájdalom tovább gyűrűzik.

Különösen klaviatúra és egérhasználók körében ismert és gyakori ez a jelenség. Képzeljük csak el: minden egyes billentyűleütés egy apró kalapácsütés az ujjbegyre.

Ez az apró kalapácsütés hullámszerűen továbbterjed az ujjon, áthalad a tenyéren, és eljut a csuklóig. Mivel a csuklónkat órákon keresztül mereven tartjuk - hiszen gépelnünk kell -, a csuklóízület a merev mozdulatlanságtól dagadni kezd.

Az enyhén megdagadt ízület útját állja az ujjbegytől érkező impulzusnak, ami további feszülést okoz; ilyenkor még elég lenne a pihentetés. Ha a feszültség továbbra is fennáll, azaz nem történt meg a pihentetés, akkor a további feszültség már fájdalmat vált ki.

Ha az ujjbegyből érkező kalapácsütések továbbra is fennmaradnak, akkor a fájdalom nem lokalizálódik a csukló szintjén, hanem utat tör magának az alkaron át a könyök, a váll, a lapocka irányába. Amerre a billentyűleütés okozta feszültség halad, ott az merev és feszes izmokat hagy maga után. Az izmok a folyamatos feszülésükkel tovább erősítik, továbblökik az ujjbegytől érkező apró impulzust (fájdalmat), és ezzel továbbsegítik őket a következő akadály, a következő ízület felé. Így jut el a fájdalom a nyak izmaiba, sőt onnan tovább a nyaki csigolyákba is... Ugye ismerős?

Ilyenkor már nem elég a pihentetés. Mégpedig azért nem, mert ha a korábban leírt jelenség napokig, hetekig, sőt hónapokig fennáll, akkor az izmok feszültsége a tevékenység szüneteltetése alatt is fennáll. Azaz a feszülés akkor is ott van az alkarunkban, amikor már nem gépelünk, akkor is jelen van a csuklónkban, amikor nem használjuk az egeret.

Nagyon apró, szinte észrevehetetlen feszülésre gondoljunk, ami az izomrostok szintjén jelenik meg, nem az izomkötegek szintjén. Ez az enyhe, de folyamatosan jelenlévő feszültség nem más, mint izomkontrakció, azaz izomfeszülés. Ebben az állapotban az alkar, felkar, váll izmai nem kapnak elegendő oxigént, mert a feszült izmokba nem jut be a vér. A hipoxiás (oxigénhiányos) állapot pedig fájdalommal jár.

Oldani csak aktív, ellazítást segítő gyakorlatokkal lehet. A következő részben megtudhatjuk, hogyan.

Segítünk

Segítünk a termékválasztásban